- Chuck… Kérlek… Ezt nem kéne… - toltam el magamtól.

- Ne haragudj! Nem tudom miért csináltam… Azt hiszem jobb, ha én most megyek. Ne haragudj! – mondta, majd sarkon fordult és elment…

Felmentem a szobámba, majd elhasaltam az ágyon és gondolkodtam… „Hát ezért keresett Chuck… Ezért jött tegnap is, meg előtte is elém, hogy közelebb kerüljön hozzám.”

Már majdnem elaludtam, amikor sms-t kaptam. Chuck írt:

„Szia! Kérlek bocsáss meg nekem, hülye voltam” Nem fogtam fel, mit csináltam. Ne haragudj! Aludj jól. C.”

- Már nem tudom, mit higgyek… motyogtam magam elé, majd letettem a telefont, átfordultam a másik oldalamra, és aludtam.

 

Egy hétig semmi hírt nem kaptam a srácoktól, hogy jönnek-e próbálni, vagy sem. Gondoltam felhívom Chuck-ot, megkérdezem mi a gond.

- Igen? – szólt bele a telefonba.

- Szia! Luce vagyok, csak azt akartam kérdezni, hogy mikor jöttök próbálni? Jöttök egyáltalán?

- Ne haragudj, hogy nem szóltam, de nem akartalak a múltkori után még ezzel is nyaggatni…

- Ugyan, már azt sem tudom miről beszélsz… - mosolyodtam el. – Szóval?

- Hát most Chloe-nál próbálunk, ha gondolod valamelyik nap átjöhetnél… - majd lediktálta a címet. – Felhívlak majd, hogy pontosan mikor lesz próba, rendben?

- Rendben, ott leszek. Na szia!

- Szia!

 

2 nappal később, éppen mikor végeztem a melóval, hívott Chuck, hogy el tudok-e menni Chloe-hoz a próbára. Persze, hogy elmentem, bár késtem picit. „Egyre jobb lesz a zene.” – gondoltam, majd Chloe-val beszélgettem. Mikor végeztek a srácok, akkor társalogtam velük is egy picit, aztán mivel kocsival mentek haza, megkértem őket, hogy ha nem gond, vigyenek el engem is. Útközben annyit nevettem, hogy már fájt a hasam tőle.

- Köszi srácok! Nem mostanság éreztem magam ilyen jól…

- Ugyan, nincs mit! – kacsintott rám David. – Máskor is!

- Majd legközelebb… - mosolyogtam rá. – Na, akkor jóéjt. – körbepusziltam mindenkit. – Sziasztok!

- Szia! – köszöntek vissza. – Aludj jól!

 

- Luce! – szólt utánam valaki, mikor matattam a táskámban, a kulcsomat keresve. – Beszélhetnénk? – kérdezte Chuck.

- Persze, mondd csak!

- Csak mégegyszer elnézést szerettem volna kérni tőled a múltkori miatt…

- Semmi gond! Mint ahogy már mondtam a telefonba is, már nem is emlékszem, hogy mi volt… - mosolyogtam.

- Akkor jó! – mosolyodott el ő is. – Mégegyszer is jó éjt! Szia!

- Neked is! Szia!

 

Másnap megint dolgoztam, mint ahogyan azt már másfél hete teszem egyfolytában. Miután végeztem, elmentem bevásárolni. Kocsival voltam, így nagybevásárlás volt. Mikor mentem volna a kasszához, valaki nekem tolta a kocsiját.

- A szentségit! Nézzen már előre! – szitkozódtam, majd mikor megláttam ki az, leesett az állam. – Joel? Ne haragudj, hogy így neked támadtam…

- Luce? Semmi gond… - mondta kicsit dühösen, gondolom a cikk miatt.

- Nézd… Elnézést szeretnék kérni… Annyira sajnálom az egészet… Nem gondoltam bele, hogy ekkora galibát okozok vele…

- Figyelj… nekem nem az a bajom, hogy megírtad, hanem, hogy meg sem kérdezted, hogy publikus-e ez a dolog…

- Igazad van… sajnálom… Benji hogy van? – kérdeztem könnyes szemmel.

- Nem túl jól. Ő azt mondja, hogy minden rendben, de én látom rajta, hogy valami nem stimmel. Hiányzol neki… - mondta kicsit megenyhülve.

- Nekem is hiányzik… nagyon… - szipogtam.

- Gyere át hozzám holnap és megbeszéljük a dolgot, rendben? – javasolta. – Nekem most mennem kell…

- Rendben… Köszönöm, Joel!

- Ugyan… Akkor holnap… Szia!

- Oké, szia!

 

Másnap munka után egyből Joel-hez mentem. Szinte rögtön ajtót nyitott, mikor csengettem.

- Áh, szia Lucy! Gyere csak beljebb… - mondta kicsit fennhangon.

- Szia! – köszöntem én is picit meglepetten. – Bemehetek?

- Őőő… persze! Gyere csak… - majd kicsit arrébblépett, hogy bemehessek, aztán a nappaliba kísért.

- Szóval, tegnap ott tartottunk, hoooogy… - kezdett bele.

- Hogy hiányzik… és hogy nagyon sajnálom, hogy elküldtem Tomnak a cikket. Már annyiszor megbántam, de nem tudtam rávenni magam, hogy ezt neki is elmondjam. Félek, hogy elküldene, ha meglát…

- Nem küldene… Inkább arra lenne kíváncsi, hogy eddig miért nem kerested… - szólt egy hang a hátam mögül.

- Benji? – „úristen! Mit csináljak most?” – Te mit csinálsz itt?

- Rád vártam…