Nothing Else Matters - 9. fejezet

hááát...megintcsak bocsi...

9. fejezet

- Azt hiszem én inkább elhúzom a csíkot... - mondta Joel. - A berendezés maradjon, gyerekek... - vigyorgott ránk, mire mi komor tekintettel néztünk rá. - Jól van na, csak vicc volt... Mindegy, hagylak titeket.
- Az jó lesz... - mondta Benji, mire Joel már ott sem volt. - Szóval miért hitted, hogy elküldtelek volna? - fordult hozzám Benji.
- Mert te mondtad, hogy nem szeretnél látni... Vagyis, hogy tartsam távol magam tőled...
- Igen, valóban ezt mondtam... de amint kimondtam, úgy éreztem, hogy a szívemből kitéptek egy darabot...
- Ne haragudj! Azon sem csodálkoznék, ha azt mondanád, hogy tényleg ne keresselek... megérdemelném...
- Tudod, az hogy nem szóltál, és még hazudtál is... nagyon bánt... Azt hittem, hogy Te más vagy mint a többiek...
- Szólnom kellett volna... Nem érdemellek meg... Te jobbat érdemelsz nálam, sokkal jobbat... - mondtam, majd elsírtam magam.
- Mennyivel könnyebb lenne, ha szóltál volna... Még segítettem is volna... De így? Hogy bízzak meg így benned ezek után?
- Ha azt kéred, hogy ne találkozzunk, megértem, de nem bírom nélküled!
- Ne, kérlek, ne beszélj félre! Mit érzel irántam?
- Még mindig ugyanúgy szeretlek...
- Én is szeretlek, de nem tudom, hogy tudnék megbízni benned ezután... - sóhajtott Benji. - Félek... hogy újra csalódok benned...
- Nem tudom, mivel tudnám elérni hogy bízz bennem... - szipogtam. - Adj időt, hogy bizonyíthassak. Kérlek...
- Rendben... - bólintott lassan Benji. - De nem szeretnék benned újra csalódni...
- Köszönöm Benji! Ígérem nem fogsz csalódni! Szeretlek! - majd megöleltem.
- Én is szeretlek...

Ekkor befutott Joel.
- Na, mi a helyzet skacok? - kérdezte kíváncsian.
- Megvagyunk... De most megyünk is... Kösz mindent, tesó! - mondta Benji.
- Ugyan, nincs mit...
- Köszönöm! - mentem oda Joelhez, majd megöleltem és adtam neki puszit.
- Csak legyetek boldogok... - mosolyodott el.
- Meglesz! - mosolyogtam vissza, majd elköszöntünk, aztán Benji hazakísért.

- Bejössz? - kérdeztem tőle az ajtó előtt állva.
- Nem, most nem... Aludj jól! - mondta, majd megcsókolt, utána pedig még belesúgta a fülembe, hogy: - Szeretlek!
- Én is szeretlek! - mondtam hangosan. - Majd hívlak! Te is aludj jól! Szia!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.