Mikor befejezte, kijöttem a fürdőből… Ránéztem, és csalódottságot véltem felfedezni a szemében.

 

- Mikor írtad ezt a cikket? – mutatta a kezében lévő lapokat.

- Hát… Ma fejeztem be. Nézd… El akartam mondani…

- És mikor? Mikor már réges-rég megjelent? Ugye nem fog megjelenni? – nézett rám félig dühösen, félig szomorúan.

- Nem tudtam, hogy mondjam el. És már elküldtem Tomnak. Ne haragudj Benji, de…

- Ne, ne magyarázkodj… Nincs rá szükség… Arra kérlek, hogy tartsd magad távol tőlem… Nagyon nagyot csalódtam benned!

 

Majd elment és becsapta maga mögött az ajtót. Én meg csak összeroskadtam, sírtam, sírtam és sírtam… „Hogy lehettem ilyen hülye???” – gondoltam, majd felmásztam az ágyamra, elfeküdtem és álombasírtam magam…

Reggel telefoncsörgésre ébredtem… Tom volt az, hogy menjek be az irodába, mert beszélni szeretne velem. „Na, márcsak ez hiányzott” – gondoltam magamban.

Ígyhát fogtam magam, összekészülődtem és bementem. Tom széles vigyorral köszönt, és betessékelt az irodájába, majd belekezdett a monológjába:

 

- Gratulálok Lucy! Nagyon jó lett az irományod, mégcsak délelőtt van, de az újságot viszik, mint a cukrot! Nézd meg Te is! – majd a kezembenyomott egyet az aznapi lapból és mikor megláttam a címet, könnybelábadt a szemem…

 

 

Nem bírtam tovább olvasni… Kifutottam az irodából, és egyenesen hazamentem. Mikor hazaértem, felmentem a szobámba elhasaltam az ágyon és sírtam… Közbe felhívtam Mandyt, hogy jöjjön át. Nemsokára már ott is volt, és elmeséltem neki mi történt… Azt mondta, hogy most tényleg hagyjam egy kis ideig, aztán majd meglátjuk mi lesz. Megkértem, hogy aludjon nálam. Már nem sírtam, de nehezen aludtam el… Reggel, vagyis délben, mikor felkeltem, finom illatok jöttek lentről. Lementem megnézni, hogy honnan. Mandy készített ebédet.

 

- ’reggelt – nyögtem be.

- Szia! Gondoltam hagylak pihenni, úgyse sokat aludtál az elmúlt két napban…

- Köszi, hát nemigazán… - majd halványan elmosolyodtam – Mi az ebéd?

- Oh… Spagettit főztem, remélem jó lesz.

- Pompás. Köszönök mindent… - öleltem meg.

- Ugyan… Erre valók a barátok, nemigaz? – mosolygott. - És mit tervezel mára?

- Hát igazából bekéne mennem az irodába… De ráfogom, hogy beteg vagyok és hozok valami jó filmet, és azt megnézem. Csatlakozol?

- Persze. Mit is nézünk?

- Nemtom. Menjünk el a kölcsönzőbe, majd találunk valamit…

 

A nap további része azzal telt el, hogy filmeztünk. Aztán este Mandy hazament, és én megint egyedül maradtam…